A Felsőörsi Református Egyházközség története
16. század
1540: Ezekben az években a Balaton környéki településekben is megjelent a reformáció. A papjaikat elvesztett paraszti nép tömegesen csatlakozott a mindenfelé prédikáló protestáns lelkészekhez.
A csatlakozók között voltak szép számmal a nemesek közül is, akiket elsősorban a szekularizáció késztetett arra, hogy csatlakozzanak a reformáció tanaihoz. Név szerint nem ismerjük Felsőörs reformátorát. Szóba jöhet Bálint pap és Dévai Bíró Mátyás is. 1542-re nyúlik vissza az egyházközség születésének ideje.
1560: Húsz évvel később protestáns kézre kerül a felsőörsi prépostság összes birtokával, javadalmával együtt.
Ezekben az időkben meghatározó szerepet tölt be a falu életében a református hitre áttérő nemes Fajszi Ányos Boldizsár és családja.
Támogatója lesz a falubeli protestánsoknak. Ő ad telkeket az alsóőrsi nemes Mórocza családnak, akik a protestánsoknak szintén befolyásos patrónusai lesznek.
Hamarosan az egész falu áttért a protestáns hitre. A gyülekezet az ősi Mária Magdolna templomot használta. Fajszi Ányos Gergely földesúr, az ugyancsak református hiten lévő Batthyány I. Ádám kegyúr tudtával vagy elnézésével adta át a régi préposti templomot a reformátusoknak.
Az épület mellett volt a szintén erősen romos préposti rezidencia, amelybe a református lelkész és az iskolamester költözött be. Az éppen aktuális prépostok ugyan időről időre megkapták felsőörsi kinevezésüket, de a prépostságon soha nem tartózkodtak.
17. század
1613: Már saját református lelkésze is volt az egyházközségnek. Nevét sajnos nem tudjuk. Fajszi Ányos Gergely két hold szőlőt adományozott a lelkész megélhetésének biztosítására.
E mellett a préposti birtokokat is a reformátusok használták. A nagy javadalom jelentősen növelte a felsőörsi református lelkész hivatali tekintélyét is.
Mivel a környéken református püspök nem volt, ezért a felsőörsi lelkész látta el az egész dunántúli egyházkerület vezetését is.
Időről időre a kinevezett prépostok igyekeztek javaikat visszavenni, de ez egészen a XVIII. század közepéig nem sikerült! Kb. 150 évig a református felekezet uralta a falut, és rendelkezett a prépostság javaival. A reformátusok olykor tettlegességig fajuló eszközökkel is védték javaikat.
1634: Ez év őszén egy brutális esetet jegyeztek fel: Sobry Márton prépostot, aki tartozásait beszedni érkezett Felsőörsre, a jobbágyok megtámadták, megverték, majdnem megölték...
1674-76: A katolikus egyház ellenreformációjának felsőörsi áldozata volt Gál István prédikátor, aki ez idő tájt szenvedett mártíromságot, mint gályarab prédikátor. M.A. de Ruyter (1607-1676) admirális szabadította fel társaival együtt.
18. század
1701: Már beomlással fenyegetett a régi prépostsági templom, ezért a református gyülekezet kiköltözött onnan, üresen hagyták, s a régi préposti kúriában az egyik nagyobb teremből imaházat alakítottak ki.
1707: Minden bizonnyal itt zajlott le a református lelkészek kerületi zsinata. Ennek különleges érdekessége, hogy fényt vet a kor vallási-erkölcsi viszonyaira. Erélyesen kikeltek a káromkodás, fajtalankodás, az ünneprontás, a zenés mulatságok stb. ellen.
1729: Fordulópont a felsőörsi reformátusok életében. Ekkor nevezik ki Padányi Bíró Márton bicskei plebánost felsőörsi préposttá. Ő minden erejével azért küzdött, hogy a prépostság javait és tekintélyét visszaszerezze.
Pert indított a reformátusok ellen a templom, a préposti kúria, az ingatlanok és a jogok nagy részének elbirtoklása miatt. Pert indított a földbirtokosok ellen is, akik a tizedet tagadták meg. Szembe került a község legnagyobb földesurával, a Fajszi Ányos családdal.
Padányi Bíró Márton hozzákezdett egy új préposti kúria építéséhez. Miután megindult az építkezés, a reformátusok imaházát leromboltatta. A reformátusok ezután kénytelenek voltak a régi préposti templomot használni.
1736. július 22: A reformátusokat a templomból kiűzték, Deák István lelkészt a lelkészlakból kikergették.
A prédikátor kezdetben a falu házában lakott, és ott tartották istentiszteleteiket a reformátusok.
1738: a prédikátor Varga Istvánné házacskájában kapott szállást, s az udvar végén levő színben tartották alkalmaikat a reformátusok.
1736: Ekkor kezdett hozzá Padányi Bíró Márton az ősi préposti templom helyreállításához. Ügybuzgalommal végzett munkájának köszönhetően éledezni kezdett a katolikus felekezet: ekkortájt már 10 katolikus lélek élt a faluban.
Ezek után Felsőörsön két felekezeti iskola működött. A református tanító olvasást, írást és két számtani alapműveletet tanított. A katolikus tanító, mivel kevés tanulója volt, csak ábécét és írást oktatott.
1739: Nemes Mórocza Gergely és nemes Tóthy Ferenc a helyi református gyülekezetnek ajándékozta azt a telket, amelyen ma a parókia épülete áll.
1740: Ezen a telken építette meg a református gyülekezet első kicsiny kőtemplomát. A templom előtt fából ácsolt haranglábon függött két kis harang. Ugyanezen a telken épült fel a református iskola is. Bár az építkezéseket a katolikus püspökség meg akarta hiúsítani, azonban kudarcot vallottak.
Pár esztendő felekezetek közötti nyugalom után, a református gyülekezet ismét megkísérelte a régi templom visszaszerzését, azt immár felújított állapotában. Padányi Bíró Márton ekkor már püspöki tisztet töltött be, s hatalmánál fogva megakadályozta a reformátusok törekvését.
19. század
1800-as évek elejétől tovább erősödik a katolikus felekezet.
1848: A 653 felsőörsiből 251 volt katolikus, és 385 református. Lassanként megszűnnek a felekezeti villongások, alkalomadtán a két felekezet már együtt is ünnepel!
1840-es években a helyi református gyülekezet Perei János és Faa István lelkipásztorok vezetésével készült egy nagyobb templom építésére. A parókia melletti telket megkapja a gyülekezet.
1845: Az új templomépítés gondolata először egy ezévi feljegyzésben jelenik meg, amely utal az 1742-ben épített, fatornyú templom rossz állapotára. Létrehoznak egy Építő Választmányt, amely feladata az építési munkálatok előkészítése.
Az elhúzódó, közel 140 éves folyamatot két tényező gyorsította: a régi-még 1742-ben épített -kis templom teljesen használhatatlanná vált az 1870-es évekre, valamint a Gyülekezet új lelkészt hívott meg a Gyülekezethez szolgálni.
1877: Az új beiktatott, tettre kész lelkész, Cseh Sándor felgyorsítja a tervezést, és kézbe veszi az építkezés folyamatát.
Presbitériumi határozatban megbízzák Brenner József, veszprémi építőmestert a lelkészlak előtti Bagi -féle funduson az új református templom építési munkálataival.
1886. május 17: A templom alapkövét ezen a napon reggel 8 órakor helyezték el, és Cseh Sándor által vezetett építési napló kimutatásai szerint, az építkezés összes költsége 13.442, -Ft-t (mai értéken 70 millió Ft) tett ki.
Közel 65 református család pénzbeli adományai, természetbeni munkája, adója, valamint némi külső forrás, egyéni felajánlások fedezték ezen költségeket.
1887. szeptember 29: Elkészült az új templom, melyet rövidesen felavattak. A templom építő, Cseh Sándor síremléke, temetőnkben közvetlenül a belépés után emlékeztet bennünket áldozatos szolgálatára.
Még ma is ebben a Házban dicsőíthetjük Istent, Krisztus kegyelmének és az akkori Gyülekezet áldozatos munkájának köszönhetően.
20. századtól napjainkig
1904: Új parókiát épít a gyülekezet. (jelenlegi épület)
1910: A római katolikusok már 512-en, a reformátusok 299-en vannak.
1928-1986-ig szolgál a gyülekezetben Gáty Ferenc lelkész. Ő olyan ősöktől származik, mint Gáty István nyelvész, tankönyvíró és a gyorsírás atyja.
Gáty Ferenc a gyülekezet XX. századi történelmének meghatározó személyisége. Lelkipásztorkodása mellett az államosításig végezte a tanítói munkát is.
Az 1950-es államosítás azonban véget vet a felekezeti iskolák működésének. A pártállami időszakban sorra maradnak el az értelmiségiek, a vezető beosztásúak a gyülekezetből. Megindul a gyülekezet zsugorodása.
Ebben a nehéz időszakban Gáty Ferenc felkarolja a falut. Zenére és nyelvekre tanítja a mai parókia épületében a felsőörsi gyerekeket. Nagyon jó kapcsolatot ápolt Körmendy József préposttal, aki szintén nagy tiszteletnek örvendett a faluban.
Gáty Ferenc nagytiszteletű úr emlékére a templom előtti tér 2023. decemberében felvette a Gáty Ferenc tér nevet.
Gáty Ferenc
Gáty Ferenc halála után többször előfordult, hogy nem volt a faluban lakó lelkésze a gyülekezetnek. Váltották egymást a helyettes lelkészek, a parókián nem lakott senki.
Gáty tiszteletes úr után Kellerné Pethe Éva lelkésznő, Hamar László lelkész, Varga Tamás segédlelkész, Szűcs László lelkész szolgált 2004. decemberéig a gyülekezetben.
2004 - napjainkig: Kántorné Pólus Ibolya a gyülekezet beosztott majd megválasztott lelkésze.
A Felsőörsi Református Egyházközség története
16. század
1540:
Ezekben az években a Balaton környéki településekben is megjelent a reformáció. A papjaikat elvesztett paraszti nép tömegesen csatlakozott a mindenfelé prédikáló protestáns lelkészekhez.
A csatlakozók között voltak szép számmal a nemesek közül is, akiket elsősorban a szekularizáció késztetett arra, hogy csatlakozzanak a reformáció tanaihoz. Név szerint nem ismerjük Felsőörs reformátorát. Szóba jöhet Bálint pap és Dévai Bíró Mátyás is. 1542-re nyúlik vissza az egyházközség születésének ideje.
1560:
Húsz évvel később protestáns kézre kerül a felsőörsi prépostság összes birtokával, javadalmával együtt.
Ezekben az időkben meghatározó szerepet tölt be a falu életében a református hitre áttérő nemes Fajszi Ányos Boldizsár és családja.
Támogatója lesz a falubeli protestánsoknak. Ő ad telkeket az alsóőrsi nemes Mórocza családnak, akik a protestánsoknak szintén befolyásos patrónusai lesznek.
Hamarosan az egész falu áttért a protestáns hitre. A gyülekezet az ősi Mária Magdolna templomot használta. Fajszi Ányos Gergely földesúr, az ugyancsak református hiten lévő Batthyány I. Ádám kegyúr tudtával vagy elnézésével adta át a régi préposti templomot a reformátusoknak.
Az épület mellett volt a szintén erősen romos préposti rezidencia, amelybe a református lelkész és az iskolamester költözött be. Az éppen aktuális prépostok ugyan időről időre megkapták felsőörsi kinevezésüket, de a prépostságon soha nem tartózkodtak.
17. század
1613:
Már saját református lelkésze is volt az egyházközségnek. Nevét sajnos nem tudjuk. Fajszi Ányos Gergely két hold szőlőt adományozott a lelkész megélhetésének biztosítására.
E mellett a préposti birtokokat is a reformátusok használták. A nagy javadalom jelentősen növelte a felsőörsi református lelkész hivatali tekintélyét is.
Mivel a környéken református püspök nem volt, ezért a felsőörsi lelkész látta el az egész dunántúli egyházkerület vezetését is.
Időről időre a kinevezett prépostok igyekeztek javaikat visszavenni, de ez egészen a XVIII. század közepéig nem sikerült! Kb. 150 évig a református felekezet uralta a falut, és rendelkezett a prépostság javaival. A reformátusok olykor tettlegességig fajuló eszközökkel is védték javaikat.
1634:
Ez év őszén egy brutális esetet jegyeztek fel: Sobry Márton prépostot, aki tartozásait beszedni érkezett Felsőörsre, a jobbágyok megtámadták, megverték, majdnem megölték...
1674-76:
A katolikus egyház ellenreformációjának felsőörsi áldozata volt Gál István prédikátor, aki ez idő tájt szenvedett mártíromságot, mint gályarab prédikátor. M.A. de Ruyter (1607-1676) admirális szabadította fel társaival együtt.
18. század
1701:
Már beomlással fenyegetett a régi prépostsági templom, ezért a református gyülekezet kiköltözött onnan, üresen hagyták, s a régi préposti kúriában az egyik nagyobb teremből imaházat alakítottak ki.
1707:
Minden bizonnyal itt zajlott le a református lelkészek kerületi zsinata. Ennek különleges érdekessége, hogy fényt vet a kor vallási-erkölcsi viszonyaira. Erélyesen kikeltek a káromkodás, fajtalankodás, az ünneprontás, a zenés mulatságok stb. ellen.
1729:
Fordulópont a felsőörsi reformátusok életében. Ekkor nevezik ki Padányi Bíró Márton bicskei plebánost felsőörsi préposttá. Ő minden erejével azért küzdött, hogy a prépostság javait és tekintélyét visszaszerezze.
Pert indított a reformátusok ellen a templom, a préposti kúria, az ingatlanok és a jogok nagy részének elbirtoklása miatt. Pert indított a földbirtokosok ellen is, akik a tizedet tagadták meg. Szembe került a község legnagyobb földesurával, a Fajszi Ányos családdal.
Padányi Bíró Márton hozzákezdett egy új préposti kúria építéséhez. Miután megindult az építkezés, a reformátusok imaházát leromboltatta. A reformátusok ezután kénytelenek voltak a régi préposti templomot használni.
1736. július 22:
A reformátusokat a templomból kiűzték, Deák István lelkészt a lelkészlakból kikergették.
A prédikátor kezdetben a falu házában lakott, és ott tartották istentiszteleteiket a reformátusok.
1738:
A prédikátor Varga Istvánné házacskájában kapott szállást, s az udvar végén levő színben tartották alkalmaikat a reformátusok.
1736:
Ekkor kezdett hozzá Padányi Bíró Márton az ősi préposti templom helyreállításához. Ügybuzgalommal végzett munkájának köszönhetően éledezni kezdett a katolikus felekezet: ekkortájt már 10 katolikus lélek élt a faluban.
Ezek után Felsőörsön két felekezeti iskola működött. A református tanító olvasást, írást és két számtani alapműveletet tanított. A katolikus tanító, mivel kevés tanulója volt, csak ábécét és írást oktatott.
1739:
Nemes Mórocza Gergely és nemes Tóthy Ferenc a helyi református gyülekezetnek ajándékozta azt a telket, amelyen ma a parókia épülete áll.
1740:
Ezen a telken építette meg a református gyülekezet első kicsiny kőtemplomát. A templom előtt fából ácsolt haranglábon függött két kis harang. Ugyanezen a telken épült fel a református iskola is. Bár az építkezéseket a katolikus püspökség meg akarta hiúsítani, azonban kudarcot vallottak.
Pár esztendő felekezetek közötti nyugalom után, a református gyülekezet ismét megkísérelte a régi templom visszaszerzését, azt immár felújított állapotában. Padányi Bíró Márton ekkor már püspöki tisztet töltött be, s hatalmánál fogva megakadályozta a reformátusok törekvését.
19. század
1800-as évek
elejétől tovább erősödik a katolikus felekezet.
1848:
A 653 felsőörsiből 251 volt katolikus, és 385 református. Lassanként megszűnnek a felekezeti villongások, alkalomadtán a két felekezet már együtt is ünnepel!
1840-es években
a helyi református gyülekezet Perei János és Faa István lelkipásztorok vezetésével készült egy nagyobb templom építésére. A parókia melletti telket megkapja a gyülekezet.
1845:
Az új templomépítés gondolata először egy ezévi feljegyzésben jelenik meg, amely utal az 1742-ben épített, fatornyú templom rossz állapotára. Létrehoznak egy Építő Választmányt, amely feladata az építési munkálatok előkészítése.
Az elhúzódó, közel 140 éves folyamatot két tényező gyorsította: a régi-még 1742-ben épített -kis templom teljesen használhatatlanná vált az 1870-es évekre, valamint a Gyülekezet új lelkészt hívott meg a Gyülekezethez szolgálni.
1877:
Az új beiktatott, tettre kész lelkész, Cseh Sándor felgyorsítja a tervezést, és kézbe veszi az építkezés folyamatát.
Presbitériumi határozatban megbízzák Brenner József, veszprémi építőmestert a lelkészlak előtti Bagi -féle funduson az új református templom építési munkálataival.
1886. május 17:
A templom alapkövét ezen a napon reggel 8 órakor helyezték el, és Cseh Sándor által vezetett építési napló kimutatásai szerint, az építkezés összes költsége 13.442, -Ft-t (mai értéken 70 millió Ft) tett ki.
Közel 65 református család pénzbeli adományai, természetbeni munkája, adója, valamint némi külső forrás, egyéni felajánlások fedezték ezen költségeket.
1887. szeptember 29:
Elkészült az új templom, melyet rövidesen felavattak. A templom építő, Cseh Sándor síremléke, temetőnkben közvetlenül a belépés után emlékeztet bennünket áldozatos szolgálatára.
Még ma is ebben a Házban dicsőíthetjük Istent, Krisztus kegyelmének és az akkori Gyülekezet áldozatos munkájának köszönhetően.
20. századtól napjainkig
1904:
Új parókiát épít a gyülekezet. (jelenlegi épület)
1910:
A római katolikusok már 512-en, a reformátusok 299-en vannak.
1928-1986-ig
szolgál a gyülekezetben Gáty Ferenc lelkész. Ő olyan ősöktől származik, mint Gáty István nyelvész, tankönyvíró és a gyorsírás atyja.